Évadzáró a Gombás-tetőn - és némi morgolódás .....

    Vannak ikonok.  A magyar vitorlázórepülés ikonjai és egyben bölcsői közül néhány: Hármashatárhegy, Farkashegy, Dunakeszi, Budaörs, Gyöngyös. És e sor csonkaságában sem lenne teljes, ha nem említenénk meg a Gombás-tetőn a hasznosi repülőteret. A festői környezet, és különleges meteorológiai körülmények tették egyedülállóvá ezt a repülőteret, amely 1939 óta szolgálta különböző formákban a magyar repülés ügyét. A XX. század derekán látszólag minden ok nélkül a Hegy Csipkerózsika-álomba merült, mert oda

 kényszerítették. A természet a maga kíméletlen módján azonnal visszahódít otta mindazt, ami az övé volt. Ezzel együtt pusztult el az ember alkotta háttér, amely egykor lehetővé tette a szárnyalást a Gombás-tetőn.
           Néhány lelkes ember a fejébe vette azt, hogy ismét repülni fog, fel fog szállni a hasznosi repülőtérről, és a kitartó mag köré lassacskán repülőklub szerveződött, mely felvette az Ózon Repülőklub nevet.
          Az ezt megelőző munkák és a klub létrejöttének híre természetesen eljutott a repülőtéren valaha repült, ugrott veteránokhoz is, akikben megdobbant a régi repülőszív. És azonnal  jelentkeztek, látogattak, szerveztek, segítettek a klub tagságával együtt annyira, hogy ma már a régi, lerombolt hangár helyén várja annak megmaradt betonaljzata az új hangár felépítményeit.
        És közben azért folyamatosan vették birtokba az alakuló pályát a repülni vágyók. Iszonyatos mennyiségű munka árán lassan le lehetett szállni a kifutópályán. Persze azért a környéken szép számmal fellelhető vaddisznók nehezen veszik tudomásul, hogy itt tán nem kellene túrniuk, és a repülés szerelmesei azt, hogy e veszélyes négylábúak fittyet hánynak arra, hogy tönkreteszik a nehezen kialakított le- és felszálló pályát.

Az erdő nagyon közel van, ez a repülőtér hegyi repülőtér..... minden előnyével és hátrányával együtt.
 Ez adja utolérhetetlen vonzerejét, idegenforgalmi jelentőségét, általa lehetőségek tárházát a völgyben megbúvó Pásztó-Hasznos helységek számára. Éppen ezért érthetetlen, hogy a helyi Önkormányzat illetékesei hagyják pusztulni a Gombás-tetőt, és a természettel ott halálharcát vívó Ózon repülőklubot.
Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez csak pénzkérdés. A reptérre felvezető nyaktörő út (ma már inkább csak csapás) méteres sarával, kátyúival nem fogja idecsalogatni  a repülni vágyó (vannak ilyenek) pénzes turistát, akit pedig a víztároló utolérhetetlen látványa, a Mátra hegykoszorúi ideláncolhatnának....egy új idegenforgalom alapjait vethetnék meg a községek hasznára és fejlődésére. 


      Nos....ez az út Pásztó-Hasznos Önkormányzata tulajdona!
      Az erdő alján, a hegy lábánál ledöntött betontörmelék-kupacok sora azt sugallja, hogy valaha, valakik úgy gondolták, hogy ezzel az útépítési törmelékkel (betonnal, aszfalttal vegyesen) kívánják az út feljavítását megoldani.
      Ismerve a terepet, úgy gondolom, ezt kézi erővel megoldani lehetetlen. Az útépítés szakemberei bizonyára megtalálnák azt a megoldást, amelynek alkalmazásával, a leborított törmelékkel, mint alapanyaggal az út feljavítását, normál gépjárművel járhatóvá tételét meg tudnák oldani. Ma ez a csapás szinte kizárólag terepjáróval használható, eső után még gyalogosan sem!
      El kellene gondolkodniuk az Illetékeseknek azon, hogy nem jelentene-e némi kis segítséget a munkanélküliségi stasztika javításához az út feljavításának közhasznú munkaként való elvégeztetése!
      Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, miközben az éjszakai eső után dagonyává vált csapáson küzdöttem fel magam a Gombás-tetőre.   

Nem hatottak rám az újdonság erejével, de mindig lenyűgöznek Hasznos várának romjai, a Mátra által körülölelt víztározó panorámája. Láttam már tavaszi fényben, nyári viharban, láttam őszi verőfényben..... emlékezetes látvány. Nem értem, a helyi hatalmasságok ezeket miért nem veszik észre, miért nem veszik komolyan, és miért nem látnak benne lehetőséget, különös tekintettel a repülőtérről szervezendő és szervezhető sétarepülésre? 

  Az új klub régi-új repterének harmadik évadja zárult le szombaton vidám beszélgetések, hajózómesék közepette, némi papramorgó és egy kondér őzpörkölt mellett.
A technika ördöge és az agyarasok a repülést majdnem lehetetlenné tették, de szerencsénkre azért megjelent a reptér légterében egy ApolloFox, és pilótája sikeresen kísérelte meg a leszállást, bár nagyon résen kellett lennie a pályán tátongó újkeletű túrások miatt.

Ha az ember repülőemberek, pilóták közé kerül, olyan mintha egy nagy család venné körül. Öregek, fiatalok, gyerekek korra, nemre való tekintet nélkül váltottak szót, szorították meg egymás kezét.....és érezték, tartoznak valahová!

     És azért néhány repülés is megtörtént... az ApolloFox egyebek közt első felszállást is lehetővé tett. És annak az ifjú hölgynek az arcáról sugárzott a szabadságélmény boldogsága, amit az először átélt varázs, a szabad szárnyalás  varázsolt oda....
     Mint minden kellemes dolog, ami gazdagítja az embert kívül-belül rövid életű. Ez a találkozás is ilyen volt....alkonyodott, amikor el kellett indulni lefelé, mert gyorsan száll le az este ilyenkor. És az út nem változik...sem hosszában, sem minőségében.
     A körülmények ismeretében csak kitartást, erőt, egészséget kívánhatok az Ózon Repülőklub vezetőségének, tagságának. Jövőre pedig több repülést, jobb időt, és több segítséget az illetékesek részéről.                             
Budapest - Pásztó-Hasznos, 2010-11-13.

                                                                                                                       Nitsch György Sr.

Az évadzáróról készült fényképek megtalálhatóak a galériában.

A HEGY ÚJRA SZÁRNYRA KEL !

Pásztó határában ismét suhanó szárnyaktól hangos a Gombástető. Újra éled a repülőélet Hasznoson!

Magyarországon a hegyi repülőterek között, - első sorban különleges meteorológiai viszonyai miatt - 1951-ben itt szervezték meg repülőeleink az első hullámtábort. Így e reptér a magyar repüléstörténetben kiemelkedő helyet töltött be egészen a hatvanas évek közepéig, amikor ismeretlenek, ismeretlen okból az enyészetre bízták a reptér megsemmisítését. A lelkekben, az emlékekben azonban ez a kies repülőtér élt, bár életének egyéb jelei valóban megszűntek. Azután elérkezett az újjáéledés ideje is. A repülést szeretők egy kis csapata, élén Édes Imrével, úgy döntött, feltámasztja tetszhalott állapotából a hasznosi repülést, újjávarázsolja a repteret a Gombástetőn. A természet, mely habozás nélkül visszavette azt ami az övé, bozótos susnyát varázsolt a reptérre. Az elmúlt negyvenegynéhány év alatt dzsungelszerű növényzet lepte el a régi pályát. Ezt a dzsungelt kellett felszámolniuk azoknak, akik újra akarták látni a fel- és leszálló repülőgépeket Hasznoson. Végül is a repülőtér - nem csekély anyagi és fizikai áldozatok árán - újra éledt, feltámadt. A látogatók, akik megmászták a reptérre vezető meredek utat, 2007 április 29-én mind a földről, mind a levegőből gyönyörködhettek abban a nem mindennapi látványban, amit a repülőtér és környéke nyújtott. Remélhetjük, hogy a repülni vágyók, legyenek azok siklóernyősök, sárkányrepülők vagy vitorlázórepülők, egy idő után megjegyzik maguknak mind a GPS-koordinátákat, mind a rádiófrekvenciát. És ismét benépesülneka Mátra nyugati lejtői. Sok jó leszállást kívánunk minden pilótának a hasznosi reptér füvén.
Nitsch György
Fotó: A szerző felvétele

Kalandtúra és repülőnap Pásztón


– Ez volt olyan jó, mint egy igazi kalandtúra! – lelkendezett egy ifjú hölgy, amikor a két kilométeres út végén kiszállt az egyik terepjáróból. Barátja már nem élvezte ennyire az utazást. Mint mondta: fáj mindene, hiszen az út során úgy pattogtak az összkerék-meghajtású autóban, mint egy teniszlabda a salakon. Hasonló élményben lehetett része annak a több ezer embernek is, akik a Pásztó város közelében található repülőtér ünnepélyes megnyitóján vettek részt, április 29-én. A híres pásztói víztározó fölött található repülőtérre ugyanis csak gyalog, vagy a helyi off-road autóklub tagjainak és terepjáróinak segítségével lehetett eljutni a település határában kijelölt gépjárműparkolóból.

– Ígéretet kaptunk az önkormányzattól, hogy hamarosan egy jól járható földúton közelíthetjük meg a repülőteret – mondta Édes Imre, aki főállásban századosi rendfokozatban, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis Jak–52-es kiképzőrepülő-századának parancsnoka. A fiatalember állt annak a lelkes csapatnak az élére, akik vállalták, hogy ismét használhatóvá teszik a hasznosi repülőteret. Ez a terület – vagyis a Mátrában, a tengerszint felett 410 méter magasan található fennsík – ugyanis már a második világháborúban repülőtérként üzemelt. Egészen pontosan a magyar pilóták, mint tökéletes kényszerleszálló-helyet tartották nyilván. Aztán 1949-től sportrepülőtérként működött, egészen 1964-ig, amikor is – a mai napig nem tisztázott okok miatt – bezárták.

A repülőteret az elmúlt négy évtized alatt sűrű, szúrós cserjés-bozótos nőtte be. Ennek eltakarítására vállalkozott néhány hónappal ezelőtt az akkor megalapított Ózon Sportrepülő Egyesület. A maroknyi lelkes férfi és nő alig egy hónap alatt tisztította meg, és tette ismét üzemképessé az egykori leszállópályát. Mint az egyesület elnöke, Édes Imre elmondta: mindez nem volt egyszerű munka, ám hatalmas erőfeszítések árán sikerült, így negyvenhárom év „kényszerpihenő” után ismét birtokba vehették a sportrepülőteret a repülés megszállottjai.

Ezt hangsúlyozta ünnepi beszédében Sisák Imre, a város polgármestere is, aki szerint április utolsó hétvégéjén igazi örömünnepre gyűlhettek össze a pásztóiak. Hiszen a repülőtér megnyitója majdnem napra pontosan egybe esett a település várossá nyilvánításának hatszázadik évfordulójával; az ezer éves Pásztónak Luxemburgi Zsigmond adott városi kiváltságokat 1407. április 26-án. Ezzel a városban lakókat, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel.

A pásztó-hasznosi repülőtér ünnepélyes megnyitója igazi majális hangulatot idézett, a látogatók számára a nap csúcspontját azonban a repülőprogramok jelentették. Bár a magyar ejtőernyős válogatott ugrása az erős szél miatt elmaradt, a vendégek ámulva és szájtátva figyelték Tóth Ferenc műrepülő-vitorlázó Európa-és világbajnok, valamint Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnok bemutatóját. Szabó „Topi” Zoltán, az egykori többszörös világbajnok vadászpilóta ezúttal nem repülőgéppel érkezett, mivel ultrakönnyű kisgépével az indulás előtt probléma támadt. Azonban a repülőnapról semmiképpen nem akart lemaradni, így motorkerékpárra pattant.

Hatalmas sikert aratott a veterán AN–2-es repülőgép, valamint az a Bulldog névre hallgató, terepszínű kisrepülőgép, amellyel a népszerű rádiós műsorvezető Bochkor Gábor érkezett a pásztó-hasznosi repülőnapra.

– Egyszerűen imádok repülni. Januárban szereztem meg a szakszolgálati engedélyemet, s oktatómmal, Szakács Gáborral már akkor elhatároztuk, hogy Magyarország minden táját bejárjuk, megismerkedünk a repülőterekkel – árulta el Bocsi, aki saját elmondása szerint, nagyon jól érezte magát Pásztón, és csak azt sajnálta, hogy a pár nappal korábban született kislányát nem hozhatta el.

Ugyancsak részt vett a repülőnappal egybekötött ünnepélyes repülőtér-megnyitón az MH Kelet-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság salgótarjáni székhelyű 8-as számú toborzó- és érdekvédelmi irodája is. A toborzótisztek és tiszthelyettesek a Magyar Honvédség pilótaképzésének lehetőségeiről, valamint a kanadai NFTC-programról tájékoztatták az érdeklődő fiatalokat.

Szűcs László
Fotó: A szerző felvételei